Reggel, amint felkel a nap, én is felébredek. Nap, mint nap ugyan abban az időben. Gépiesnek tűnik és mégis minden nap más. Minden felől különböző ingerek hatnak rám. Receptoraim érzékenyen reagálnak ezekre az ingerekre, mégsem látszik rajtam. Felbosszant az emberi butaság, értelemetlenség, figyelmetlenség. Izgalomba hoz a szépség, bár én vagyok mellé a szörnyeteg.